... vizsla nélkül :(. Vagyis csak eggyel. A múlt héten annyira kinyílt Dejke a séták alkalmával és velünk annyira magabiztosan viselkedett, hogy nagyon komolyan fontolgattam a két vizslával való "nevezést".
Mivel a környéken már annyira otthonosan mozog, pénteken szerettem volna neki megmutatni a Dunapartot (bár előző otthona sincs messze tőle, gyanítom még nem járt ott). Szerencsénkre nem volt senki, csak 3 centi friss iszap mindenütt, de Dejke szétesett. Valószínű az idegen helytől, mindenesetre kettő, az autó körül megtett kör után - térdig iszaposan - az anyósülésen keresztül bemenekült a vezető ülésre...
Azt nagyon szeretem, hogy ha pánikol, soha nem fut el, hanem hozzánk menekül. Illetve első felindulásból elindul haza, de átgondolja és bármilyen félelmetes az az ember, akivel beszélgetek, előbb-utóbb engem választ. Ezeket a kétségbeeséseket igyekszem teljes mértékben figyelmen kívül hagyni, persze a szemem sarkából figyelem, hogy végül mit is dönt. Persze Ácsi nagy segítség, mert ő mindig előre fut (ha teheti), ezért Dejke Ácsit folyamatosan figyelve menekül(get) aztán visszafordul.
Vizslatúráról kimaradt, de hála Ácsitesó Fickóéknak, akik a túra után meglátogattak minket, egy 3 vizslás 5 emberes nagyonminivizslatúrán fejlesztgethette a bátorságát hazai terepen. Fokozatosan felépítgetjük és a következőn Ő is ott lesz!