Nagyon kemény napunk volt. A képeken látszik, hogy Dejke nem igazán van még ereje teljében, Ácsi pedig igen, nagyon is. Ácsikám mindezidáig semmilyen domináns viselkedést nem mutatott senkivel, semmivel szemben, erre most teljesen meghülyült. Egész nap ment a fegyelmezés részemről, egész álló nap. Ha Édesanyám nem utazik 160 km-t, hogy Virágra vigyázzon, nem is tudom mit csináltam volna. Nagyon köszönöm Anya. 

Ácsi még egy egészséges kutyának is sok, egy egy vizslatúra végén mindig van egy áldozata, akivel végig ökörködik a túrát, de soha nem állt szándékában meghágni senkit. Hát most szándékában áll. Megőrít. Szerencsétlen Dejke meg menekül. Délután már szétcsuktam őket, de ez így nem megoldás mert nincs olyan nagy helyünk hogy a két kutya külön élhessen. 

Délutánra már volt néhány nyugodt pillanatuk, leginkább Ácsinak, de ez még mindig kőkemény. Innen már csak feljebb van. 

Sajnos éjszaka felkelt többször is, de még sajnálatosabb hogy kimenni nem akar, kajával nem lehet kicsalogatni a házból, csak kihúzni vagy kivinni lehet.

Mindentől és mindenkitől retteg. Az emberektől nagyon fél, de megriad minden autótól, a szomszéd kissrácok dömperétől, a nejlonzacskótól, az ajtóbecsukástól, a széltől, mindentől, ami hangot ad ki. Leírhatatlan.