A tegnap fantasztikus volt. Néhány kakamajszolási összezörrenésen kívül említésre való balhé nem volt Dejke és köztem. Ácsi még nem igazán érti, hogy ilyenkor Dejkével van problémám és gyorsan beáll láb mellé - abból még baj sose volt.

Azt mondta az állatorvos, hogy olyan 3-4 éves lehet a foga alapján. Viszont a lelke alapján én olyan 6 hónaposnak nézem. Tegnap megpróbálta elcsórni a papucsomat, a jutalomfalattartóval viszont sikerrel is járt. Leszidtam érte, mert ez volt a megfelelő válasz, de titokban mosolyogtam. Ácsi ilyenkor olyan mint valami vén mókus, meglepetten és rosszallóan figyel, úgy csinál mintha neki soha ilyesmi eszébe se jutott volna. Még mindig, minden szituációban úgy pisil, mint a kölykök, de legalább kint az utcán (nagyrészt). Sajnos volt egy baleset a lakásban is, de ez kizárólag az én számlámra írható.

Egy hét kötődés építés után tegnap már mindkét nagy sétára kivittem magunkkal. Játszottunk elbújást, ezt először nem értette, de Ácsi bemutatta az ilyenkor szokásos tennivalót és másodjára már rohamtempóban érkezett meg hozzánk. Mindent elles tőle és folyamatosan a nyomában van. Így a behívással sincs probléma, ha Ácsit hívom, jön mindkettő. Már alig várom, hogy ma mit adnak elő :).