Hihetetlen jó érzéssel tölt el, hogy bár a világ végén lakunk, de Dejkét egy hét után póráz nélkül sétáltatom minden gond nélkül. Sajnos ma jobbnak láttam előszedni a pórázt, olyannyira kétségbeesett.
A motoroktól, quadoktól nagyon fél, ezt már a kertben is láttam. Ma kint játszottunk egy réten és nagyon messze jött a postás motoron. Dejke lefagyott, felmérte a babakocsit, hogy hogyan tudna ő még Virág mellé beférni, majd sípolni kezdett. Elindult, visszajött, közben folyamatosan nyüszített.
Hiszek abban, hogy a tutujgatás nem viszi előre a kutyát, ezért ennek megfelelően tovább folytattam a labdázást Ácsival. Dejke viszont nem kapcsolt vissza, pedig a motor már réges régen elment. A pórázt csak azért tettem rá, hogy hátha mellettem jobban megnyugszik. Hát nem, vontatni próbált hazáig. Amikor a postás újra megjelent, Ácsit elengedtem láb mellől, mert tudtam hogy akkor odaszalad a postáshoz és szétsimizteti magát vele. Így is lett, Dejke figyelte, de talán csak a nyüszítése csöndesedett, a kutya továbbra is szét volt esve. Szerencsére motorospostásunk általában ugyanabban az időben jön, így tudunk majd gyakorolni, sajnos van mit.
Más: már majdnem 500an látták Dejke gazdikereső videóját! Nagyon köszönöm mindenkinek aki megnézte, kedvelte vagy netán közzétette.