Kicsit korai volt a tegnapi feltételezésem, amelyben Dejke kétségbeesett ragaszkodása tárgyaként magamat neveztem meg. Az igazság az, hogy a kutyának semmi problémája nincs azzal, ha elhúzom itthonról a csíkot, csak Ácsi ne menjen sehova...
Ez első hallásra jobb, mintha értem üvöltene ennyire, de tulajdonképpen majdnem ugyanott vagyunk. Ácsi egy kvázi ridikülkutya, akit - némi túlzással - a babaúszás kivételével mindenhova magammal viszek. Ez Dejkével még esélytelen. Pusztán azért mert ha megjelenik az utcában egy férfi, akkor tőle 50 méterre már nem mer pisilni és rohanna haza.
Jaj, nagyon fontos, ma végre kerttiszta volt, ezt most még 3ból oldotta meg. Ácsi 2re van programozva, jövő héten megpróbálom vele a kettőt, ez azért lenne fontos mert még mindig kézben kell kivinnem a házból. Elmagyaráztam neki, hogy a kert játszótér, nem illemhely és ne jelölgessen össze-vissza, ha Ácsi hátat fordít. Úgy nézem ez volt az egyetlen hobbija az elmúlt 3-4 évben.
A laposkúszásban közlekedés oldódik, viszont a szemembe még mindig nem mer belenézni. Ezt próbáltam oldani egy, a szemem sarkába csíptetett májjal, hát nem sok sikerrel, de egy pillantást megér a próbálkozásom:
